A kéz amely a bölcsőt ringatjaHoracio Pagani a Pagani Automobili S.p.A. alapítója és tulajdonosa az Argentína észak-keleti részén található Casilda nevű kisvárosban látta meg a napvilágot. Családja generációk óta a pék mesterségből élt. Kézenfekvő volt, hogy őt is erre a pályára szánják a szülei. Ám amikor a fiatal Horacio kezébe került a Style Auto magazin egy korai példánya, szívét teljesen rabul ejtették az autók és a formatervezés világa. Hogy kipróbálja magát mint dizájner, kezdetleges eszközökkel, fából és agyagból kezdett modelleket készíteni, és egyedivé varázsolta apja lerobbant autóját is. Az egyetemen ipari tervezést tanult. A nyers fémmel való munka kötötte le igazán a figyelmét, de kellő időt fordított a gépészmérnöki tudnivalók elsajátítására is. Mivel a tananyagot nem tartotta elég átfogónak ezért önszorgalomból, lelkesen tanulmányozta Leonardo da Vinci életét és munkásságát is.
A nyolcvanas évek elején Pagani és menyasszonya Christina eldöntötték, hogy a stílus hazájába, Olaszországba költöznek, ahol Horacio tehetsége kibontakozhat, és talán megvalósíthatja élete álmát, megépítheti a világ legszebb autóját. Olaszul egyikük sem beszélt, de spanyoltudásuk valamennyire azért megkönnyítette a beilleszkedést. Horacio munkát vállalt a Lamborghini gyárban, mint afféle mindenes. Takarított, ha kellett, összepakolt a munkások után, de az autók közelébe nem mehetett. Alázatosan végezte a dolgát, elsőnek érkezett a gyárba reggelente és utolsóként hagyta el az épületet a munkaidő lejárta után. Kevés szabadidejében alkalmi munkákat vállalt Modena környékén, ahol a kompozit anyagok felhasználásával kapcsolatos tapasztalatait kamatoztatta.
Horacio Pagani álma, hogy megépíti saját szupersport autóját 1988-ban kezdett a megvalósulás útjára lépni, amikor először megmutatta „C8 Project” munkacímű vázlatait barátjának, az ötszörös Forma 1-es világbajnok Juan Manuel Fangionak, ugyanis az autót barátja iránt érzett tisztelete jeléül Fangio F1-nek kívánta keresztelni. 1991-ben megalapította Modena Design nevű cégét ahol a saját tervezésű autóit kívánta készíteni. 1992-ben elkészült az első működőképes prototípus. ’93-ban a sikeres eredményeket hozó, Dallara szélcsatornában elvégzett aerodinamikai tesztek után elkezdődhetett a gyártáshoz szükséges, minden részletre kiterjedő, hosszú tervezési folyamat.
mutatásra került az első, közel szériaérett, Fangio szomorú halála miatt kegyeleti okokból megváltoztatott nevű autó: a Zonda C12.
Az autó egzotikus hangzású Zonda nevet egy az Andok hegység bércei között fújó szél után kapta. Ezen az első megjelenésen mindenkinek érthetővé vált, hogy nem egyszerűen egy prototípust látnak, hanem a jövő trónkövetelőjét, aki nem kisebb autólegendák nyomdokaiba szeretne lépni, mint a Ferrari vagy a Lamborghini.
A Genfi bemutató után hamarosan megérkeztek az első megrendelések a Zondára, és a gyártás megkezdődött. A szerencsés tulajdonosok ódákat zengtek az autóikról, és persze a szakma elismerése sem maradt el. Kétségkívül új színnel gazdagodott a szupersportkocsi paletta.
Városi legenda talán, de mindenképp kitűnően hangzik, hogy amikor az NCAP elvégezte a töréstesztet a zárt változaton, Pagani úr kicserélte a sérült orrkúpot és egy fűrésszel egyszerűen elvágta a szélvédő feletti tetőmerevítéseket és levágta a tetőt, majd kérte, hogy ismételjék meg a tesztet. A megismételt teszt során az autó ismét alig szenvedett károsodást, így a roadster még aznap megkapta a szükséges engedélyeket.
Térjünk rá cikkünk alanyára és ismerkedjünk meg napjaink szupersztárjával a Zonda F-fel.
Nehéz volt ugyan de nem lehetetlen, és a Modenához közeli Pagani Automobili S.p.A. dolgozói szeretik a kihívásokat.
A 60 fokos hengerszögű, 48 szelepes erőmű 602 lóerőt teljesít 6150 percenkénti főtengelyfordulat mellett. Maximális nyomatéka 760 Newtonméter, ezt az értéket négyezres fordulaton produkálja a gép. A hatalmas erőt a 335/30 R20-as hátsó kerekeknek kell elviselni minden egyes padlógáznál. A tapadást Michelin Pilot Sport gumik biztosítják.
elöl 380X34 milliméteres, 6 dugattyús, míg hátul a 355X32 milliméteres, 4 dugattyús, karbon kerámia fékek gondoskodnak, a Brembo cég ajánlásával. Hatékonyságuk érzékeltetésére álljon itt egy szerény adat: 200km/h-ról nullára 4,4 másodperc alatt lassítják le az autót, ez egy hajszálnyival kevesebb idő, mint amennyibe ennek a mondatnak az elolvasása került.
A Zonda száraz tömege 1230kg. Súlyelosztása szinte tökéletes: 46%-54%-os. A felfüggesztés elöl hátul kettős keresztlengőkaros okosság, megspékelve egy-egy pár Öhlins lengéscsillapítóval és egy önzáró differenciálművel.
A Zonda F is megvásárolható lenne mind coupé, mind pedig roadster kivitelben is, az áruk 480 és 560 ezer euró között mozog felszereltségtől függően, de sajnos a tervezett 50 (25+25) darabos gyártási mennyiség már elkelt. Egyelőre ellentmondásosak az információk azzal kapcsolatban, hogy a gyár enged-e a megnövekedett érdeklődés nyomásának, és elkészíti a további példányokat vagy kitart eredeti szándéka mellett és már teljes mértékben az új projektjére fordítja az energiáit. Bízzunk benne, hogy folytatódik a Zonda F gyártása, mert elég lehangoló dolog lottóötösből használtautót venni.
Zonda R, kizárólag pályára… De ez már egy másik történet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése