Üzleti modell

A német autóipar elitje által gyártott felső kategóriás modellek méltán népszerűek egész Európában. A Mercedes-Benz E osztály, az 5-ös BMW és az Audi A6 azt a kategóriát képviseli, amelynél már csak kevés autótulajdonos kíván – és persze tud – feljebb lépni és amelynél többet ésszerű keretek között már nem lehet elvárni semmilyen hagyományos autótól. A most bemutatandó járművek már hosszú évek óta stabilan a kategória piacvezetői, kényelmükkel, biztonsági felszereltségükkel és méretükkel elsősorban az üzleti szféra igényeit elégíthetik ki: tipikus „felsővezetői” modellek, illetve befutott, konzervatív ízlésű sikeremberek, ügyvédek, menedzserek no és persze állami vezetők által használt reprezentatív limuzinok.

Magyarországi viszonylatban egy komoly hátrányuk van: drága mind a beszerzési áruk (amiben milliós nagyságrendet képvisel a regisztrációs adó!), mind a fenntartásuk. Ami pedig univerzálisnak tekinthető probléma: (motor)méretük okán az átlagnál erősebben terhelik a környezetet, ami viszont mára az egyik legfontosabb autóválasztási szemponttá lépett elő. Mindkét okból érdemes ezért tekintetünket a belépő modellekre vetni, amelyek reményeink szerint – relatíve – kevéssé apasztják a bankszámlát és visszafogottan növelik a levegő CO2 tartalmát.

Kezdjük egy meglepő ténnyel! A Mercedes E 200 KOMPRESSOR – amely a benzineseknél az alapváltozatot jelenti – már a 10 milliós lélektani határ alatt elvihető: listaára bruttó 9.990.000,-Ft. Ezért négyhengeres – a félrevezető típusjelzéstől eltérően csak 1800 ccm3-es – 184 LE-s, 250 NM nyomatékú motort kapunk, amelynek különlegessége a kocsi menetteljesítményeire jótékonyan ható kompresszor (a kompresszor lényegét tekintve egy a motor főtengelye által hajtott levegősűrítő berendezés, amely a turbófeltöltőhöz hasonlóan a hengerbe eleve sűrűbb levegőt présel és így egységnyi hengerűrtartalomhoz nagyobb teljesítmény tartozik). A Mercedes tehát a kompresszoros feltöltéssel próbálja ellensúlyozni a nagyobb hengerszámú erőforrásokhoz képest fennálló teljesítményhátrányt. Tulajdonképpen sikeresen: az autó 9,1 sec alatt gyorsul 100 km/órára, végsebessége bőven 200 feletti (230km/ó). A kocsi alaphelyzetben 6 sebességes kézi váltóval kapható, mivel azonban a Mercedes erőssége mindig is az automatákban volt, erősen javasolt inkább a rendelhető 5 sebességes automatával próbálkozni, ami egyébként a kocsi karakteréhez is sokkal jobban illik.

Az E 200 KOMPRESSOR-tulajdonos átlagban (vegyes városi és országúti használatban) bő nyolc literes fogyasztással és nagyon gazdag alapfelszereltséggel számolhat. Ebben a járműosztályban bizonyos tételek már említésre sem méltók (ABS, ESP, klíma stb.), érdemes a különlegességekre irányítani a figyelmet: ilyen pl. a PRE-SAFE balesetmegelőző rendszer, amely a közeledő veszélyt a jármű mozgási adataiból (pl. hirtelen fékezés, túl erős oldalgyorsulás) felismeri és felkészül a „legrosszabbra”: előfeszíti az öveket, becsukja az ablakokat és optimális helyzetbe hozza az üléseket. Ilyen biztonságtechnikai arzenál mellett érthetetlen – és presztízsromboló –, hogy miért kérnek felárat a hátsó oldallégzsákokért, igaz, ez az Audiban és a BMW-ben is így van. Meglepő egyébként, hogy a három gyártó mennyire azonos felszereltségi szinteket kínál hasonló modelljeihez. A Mercedes háromféle felszereltségi szinttel, CLASSIC, ELEGANCE és AVANTGARDE kivitelekben kapható, melyek között jelentős árkülönbség húzódik, de a valóban használható felszerelések között alig van differencia: érdemesebb inkább a CLASSIC-ot és néhány extrát választani, kivéve ha valaki számára kiemelten fontos a belső tér stílusa, ahol a két drágább verzió finomabb megoldásokat alkalmaz.

A BMW belépőmodellje, az 523-as tetemes előnnyel indul a Mercedeshez képest: erőforrása 2.5-ös, teljesítménye viszont hasonló, 190 LE, nyomatéka 235 NM. Ezzel némileg dinamikusabban mozgatja az 1575 kg-os karosszériát (100-ra gyorsulás: 8,2 sec, csúcssebesség: 237 km/ó), és a fogyasztása is visszafogottabb: átlagosan 7,3 l/100 km. Ahhoz sem férhet kétség, hogy a hathengeres motor összehasonlíthatatlanul szebben szól, mint a négyhengeres, azonban ennek megvan a maga ára: 11.747.000,-Ft-os árával csaknem kétmillióval drágább a csillagos autónál, amiből a bizony a stuttgarti konkurencia alaposan „felextrázható”.

A BMW elől kevesebb helyet kínál, mint a Mercedes és csomagtartója is kisebb, bár még mindig igen nagy (500 l). A BMW kidolgozási minősége, a felhasznált anyagok egy hajszállal elmaradnak a két konkurens mögött, az iDRIVE nevű központi egygombos irányítási rendszer a jellemző tapasztalatok szerint megszokás után jól használható. Az automata váltó ezúttal is jó választás, bár a BMW sportos természetével inkább összefér a manuális kapcsolás.

Felszereltségben a bajor nagyautó hajszállal a sváb autó előtt jár, a Mercedeshez felárért megvásárolható parkolóradar itt pl. szériafelszerelés. Opciós extra a sofőrt a sávelhagyásra figyelmeztető elektronika, az éjjellátó berendezés és a szélvédőre vetített head-up display.

Az AUDI alapmodellje a 2.0 TFSI, amely a Mercedeshez hasonlóan feltöltős motor, de nem kompresszoros, hanem – a VW Golf GTI-ből származó – turbó, ahol a levegősűrítést a főtengely helyett a kipufogógáz által hajtott turbina végzi. Ezzel a tervezők 170 LE-t és 280 NM-t hoztak ki a 2000 ccm3-es négyhengeresből, amellyel az Audi szinte a Mercedessel teljesen azonos teljesítményre képes (gyorsulás 100-ra: 9,2 sec, végsebesség 227 km/ó).

Lényeges jellemzője az Audinak, hogy az előző kettővel ellentétben (melyek hátsókerék-hajtásúak), az 2.0 TFSI-t az első kerekek mozgatják. A különböző koncepciókon lehet vitatkozni: a hátsókerék hajtás mellett precízebb a kormányzás (a volánon nincsenek hajtási befolyások), az elsőkerekes rosszabb útviszonyok mellett stabilabb; a gyakorlatban az ne válasszon hátsókerék-meghajtású autót, aki gyakran kényszerül csúszós-jeges emelkedőn felfelé haladni. Megjegyzendő mindhárom autó esetében, hogy a nagyobb motorral szerelt verziókhoz rendelhető összkerékhajtás is.

Az Audi alapesetben szintén 6 fokozatú kézi váltót kínál, a Tiptronic automata váltó feláras. A hármasból az Audié a legtágasabb utas- és csomagtér, fogyasztása átlagosan 8 liter 100 km-re. A turbófeltöltős autók tipikus hibája, az alacsony motorfordulat melletti viszonylagos erőtlenség (turbólyuk) itt nem jelentkezik: az A6 már alacsony fordulaton is remekül húz, maximális forgatónyomatékát már 1800 fordulat/perc mellett leadja. A két másik vizsgált alanynál ez az érték egyaránt 3500 fordulat/perc, ami egyben azt is jelenti, hogy a megfelelő dinamika fenntartása érdedében ott jóval gyakrabban kell használni a váltót.

Az Audi alapára 10.090.800,-Ft, ezzel gyakorlatilag egy szinten van a Mercedesszel, felszereltsége egy árnyalattal jobb nála. Az Audi értéktartását kedvezőtlenül befolyásoló tény, hogy jövőre várható az autó első jelentős faceliftje, azaz részbeni átalakítása, melyen a másik két modell már túlesett.

A három autó közötti választásra nem lehet általános receptet adni. A hathengeres motor felára a BMW esetében kérdéses, a Mercedes és az Audi közötti választást leginkább ízlésbeli különbségek dönthetik el.